Képzelj el egy átlagos kétgyerekes családot. A gyerekek: 12 éves fiú és egy 10 éves lány. Tavasszal lesz 10 éve, hogy tv nélkül telnek nálunk a hétköznapok.
Kérdezheted, hogy lehet így élni? Erről fog szólni ez a blog.
Hogyan is indult?
Nem volt ez mindig így. Ha nekem valaki 2000-ben azt mondja, lesz olyan napom, amikor nem nézek tv-ben műsort, szembenevetem. Sőt röhögök rajta. :) A távirányító már gyerekkoromban a kezemhez nőtt. Szinte az egész műsorújságot tudtam betéve :P
Aztán felnőttként mikor férjemmel már ott tartottunk, hogy előfordult, a gyerekek fürdetése a Fókuszhoz igazodott... stb. Aztán ehhez igazodtak a konfliktusaink is. Jött egy ötlet, hogy 1 hétig ne nézzünk tv-t. Próbáljuk meg, mi lesz! Túléltük.
Az 1 hét kicsit hosszúra sikeredett. Ez tart 10. éve. Mert amikor odaértünk, hogy vissza kellene hozni, egyikőnknek sem hiányzott, hát így maradt.
Ami számomra tapasztalat: minden fontos hírről értesültem. Akkor is, amikor még netünk sem volt itthon. De kimaradtam pl. Győzikéék életéből, a Big Brother-ekből, a Való Világokból, és még jó pár maradandó remekműből :)) A Barátok közt sem tudom, mi történik, de pl. azt igen, hogy a fiamnál többek között ültetés volt, és ki mellett ül. A lányom egyik osztálytársa pedig büszke arra, hogy Ladájuk van.. Róluk tudom azokat, amiket a tv-szereplőkről tudni vélünk.
Vagyis maradt a négyünk élete tv-műsornak :))
